**

Thysta, Rap Hírek, Más Hírek

“Mégsem vagyok őrült?” A működésképtelen családi háttér hagyatéka

2 perc

A kívülálló talán azt gondolná, hogy valaki, aki működésképtelen családban nőtt fel (szülők részéről súlyos személyiségzavar, nárcisszizmus, borderline, vagy komoly alkohol-, drogfüggőség és egyéb zavarok), alig várja, hogy anyagilag megengedhesse magának, hogy elköltözzön, külön éljen, hogy “végre” boldog, nyugodt élete legyen. Főleg, hogy működésképtelen családban felnőni gyakorlatilag egyet jelent azzal, hogy a gyerekkor, amiben másnak része volt, amit filmek szeretnek megjeleníteni, gyakorlatilag ismeretlen fogalom az adott ember számára.

Elméletben, és “lelki” értelemben igaz is az állítás, a valóság és a gyakorlat azonban számtalan egyéb akadályt és problémát jelent felnőtt korban is. Ha egészségtelen, vagy kerek-perec működésképtelen családban nőttél fel, ez drasztikusan, meghatározóan rányomta a bélyegét az életpályádra. Rendkívüli jelentőséggel bír, hogy megértsd, milyen módon nyomott ez rád bélyeget, hogy megváltoztasd azokat a sokszor nem tudatos belső és külső viselkedésformákat, amik negatív irányba befolyásolnak és hatnak életedre.

A működésképtelen családban való felnövés (főleg egy érzelmileg szenzitív gyerek számára) gyakorlatilag egyet jelent azzal, hogy konkrétan nap mint nap azt a tudat alatti üzenetet kapod, hogy “veled baj van”. Ez persze nem úgy történik, hogy mondják neked, hanem többnyire úgy, hogy a belső ösztönöd, ami bizonyos viselkedéseket, történéseket várna a szülőktől és alapvetően az “otthonodban”, ezek sorra nem teljesülnek. Ha pedig ösztönösen, folyamatosan várunk valamit, ami sohasem történik, valahol talán “egészségesnek” is mondható, hogy az adott gyerek előbb utóbb önmagában kezd kételkedni (túl érzékeny vagyok? talán még el is vagyok kényeztetve, hogy “semmi sem elég”? más gyerek mosolyog és nem törődik ilyenekkel…).

“Nem tudom, mi a normális…”

Az éveken, évtizedeken keresztül tartó családi működésképtelenség (de sokkal kisebb időtartamban is ilyen hatással lenne) arra kényszerít egy gyereket (de bármilyen felnőttet is erre kényszerítene), hogy alkalmazkodjon. Azonban, egy drasztikusan normálatlan helyzethez való alkalmazkodás komoly áldozatokkal jár. Ami tovább ront a helyzeten, hogy mivel mindez évtizedekig tart, ezek a szokások, lemondások, elfojtások szinte ösztönszerűek lesznek. Hiszen, egy gyereknek, aki ilyen családban nő fel, ugyanúgy meg kell felelni az iskolában és minden egyéb területen, mint szerencsésebb társaiknak.

A másik, szintén óriási hatás, ennek a “másik oldala”, miszerint aki működésképtelen családban nő fel, egyben azt is elszenvedi, hogy “nem nő fel” egészséges családban. Talán kívülről ez túldramatizálásnak hangzik és szójátéknak, azonban ez egy abszolút valós jelenség. Az ilyen gyermek, nem csak hogy naponta tanúja és elszenvedője a veszekedésnek, erőszaknak, érzelmi és racionális elhanyagolásnak, de egyben példa sincs előtte, hogy mi a normális és mi nem. Ez hosszú idő alatt komoly kétkedést képes kialakítani (van egyáltalán normális? hogy élhetnek mások? mennyire volt az én gyerekkorom “abnormális”?). Mindezt úgy, hogy belül talán pontosan tudja a válaszokat.

Részben https://therapydave.com/codependency/adults-who-grew-up-in-dysfunctional-families/ nyomán. Folyt. köv.

Mennyire tetszett ez a cikk neked?

Kattints egy csillagra!

Értékelés állása: 5 / 5. Értékelések száma: 2

Még nincs értékelés! Legyél az első.

Csapasd másoknak is! Valszeg unatkoznak és hülye Facebook posztokat olvasnak.