ThystaWorld.Hu

Működésképtelen családok: a “behálózó”, kontrolláló család (1. rész)

3 perc

Ha valaki működésképtelen családban nő fel, a legnehezebb feladatok egyike talán maga az a tiszta felismerés, hogy amit “normálisként” élt meg vagy értékelt gyerekkorában, az valójában egy beteg, kóros, működésképtelen állapot volt. Véleményem szerint két ok van, ami ezt előidézi, az egyik, hogy mindannyiunknak egy gyermekkora van, így nincs mihez viszonyítani (ez különösen igaz a működésképtelen családokban felnőtt gyermekekre, később rátérek miért), a másik pedig, hogy a működésképtelen családok az átlagosnál sokkal jobban igyekeznek kifelé egy “tökéletes” képet mutatni, sőt, sokszor “leng” az ilyen családok érzelmi légkörében az a gondolat, hogy még “jobbak is vagyunk” másoknál.

A működésképtelen családokra jellemző (erre utaltam az imént) a társadalmi elzárkózottság. Na most, ez sem egyszerűen felismerhető, mivel gyerekként azt látod, mennyi ismerőse van apádnak, vagy mennyien “kedvelik” a család akármelyik tagját. Azonban, a “normális”, pszichológiailag egészséges verzió sokkal inkább a tartós, mégha számban kevesebb is, baráti, bizalmi kapcsolat, mint a soknak látszó, de felszínes viszony minden mélyebb emberi kapcsolat nélkül.

A működésképtelen családok (főleg ha nárcisztikus személyiségzavar) is jelen van, külön hangsúlyt fektetnek erre, sőt az itt felnövő gyermekek tudják, hogy rengeteg “legendát” hallottak családtagokról, hogy ilyen-olyan munkahelyen, sportcsapatban, iskolában mennyire megbecsült emberek voltak.

A gyermek számára a probléma ott kezdődik, hogy a jelenben ebből a nagyszerű, népszerű, potens, elismert személyiségből semmit nem érzékel. Sőt, ha ellenérzései vannak pl. egy nárcisztikus apa iránt, a gyermekben az alakulhat ki, hogy vele van a probléma (“Ha az apám ennyire elismert, sikeres, szeretett ember [volt], én pedig ki nem állhatom, hát milyen ember lehetek én?”). A valóság azonban itt is az, hogy az ilyen gyermek megint át van verve: a valódi sikeres emberekről, akik valóban elismertek, akiket valóban tisztelet övezi, azok nem szokták ezt hangsúlyozni, és ha velük laksz akár egy hónapig, azonnal megérted, miért elismert emberek. Hozzáállásukról, morális érzékenységükről, ambíciójukról, a dolgokhoz való hozzáállásukról egyszerűen ordít. Aranyszabály: mindig azt kell nagyon hangsúlyozni, ami nem igaz.

A címben említett “behálózás” (enmsehment) egy tipikusan ebből a problémából adódó, külön pszichológiai jelenség. Mivel az ilyen család mélyen, morálisan romlott, tehát a normális belső élettel össze nem egyeztethető dolgok uralják (otthoni állandó veszekedések, a problémák gördítése megoldás helyett, stb…), ezért az ilyen családokban ki nem mondott szabályok uralják a beszélgetéseket.

Nem fogok mindegyikre kitérni, de az egyik ilyen, talán legfontosabb a csendszabály. Ez megfigyelhető függő, alkoholista, poszt-alkoholista, vagy nárcisztikus családokban is, vagy ezek kombinációjában (poszt-alkoholista család: olyan család, ahol maga az alkohol már nincs jelen, azonban a vele járó problémák igen, mivel örökölték ezt egy korábbi generációtól). A csendszabály azt jelenti, hogy vannak bizonyos dolgok – például apuci elfogadhatatlan viselkedése, amikor ittas, vagy a nárcisztikus anya teljesen érthetetlen, kegyetlen kötözködései -, amikről egész egyszerűen nem szabad beszélni. További sunyiság a dologban, hogy a csendszabály soha nem kimondott (még önmagára is érvényes). Ez azt jelenti tehát, hogy nem közlik a gyerekkel mondjuk öt évesen, hogy “Hát, kedves kis Péter, erről, erről és erről nem beszélhetsz.” hanem ún. “implicit” tehát szavak nélküli eszközökkel ezt érzékeltetik. Ilyen eszköz lehet például, hogy ha a gyerek megemlíti (személyesen átéltem ezt), hogy az apa rengeteget iszik és bunkó olyankor, a gyermeket még azzal is fenyegethetik, hogy étlen-szomjan marad. Így vagy úgy tehát, a csendszabályt fel fogja venni az ilyen gyerek, ha másért nem, azért, mert teljesen értelmetlen felhozni adott témákat.

Az ilyen beteg szabályok viszont súlyosan károsíthatják a gyermek belső fejlődését, hiszen innentől kezdve csak a gyermek képzelőerejére van bízva, hogy mi az amiről MÉG nem lehet beszélni, egy idő után pedig talán úgy dönt, mindent elfojt magába.

(folyt. köv.)

Mennyire tetszett ez a cikk neked?

Kattints egy csillagra!

Értékelés állása: 0 / 5. Értékelések száma: 0

Még nincs értékelés! Legyél az első.

Csapasd másoknak is! Valszeg unatkoznak és hülye Facebook posztokat olvasnak.